2012. május 29.

90. nap - 20 nappal a program vége után

A heti 3-4 edzés maradt, ugyanúgy futás és kondi (meg bicikli). :) Természetesen már nem diétázom, hanem pontosan annyit eszem, és abból, amire a testemnek szüksége van. :) A LifeTilt Tudatos Táplálkozás bejegyzések alapján számoltam ki a szükségleteimet. Fehérjét továbbra is fogyasztok, és vitamint is szedek. 

2012. május 28.

Levél a gyenge énemnek

Nem birok várni, ezt muszáj kitennem. :) Most jutott eszembe, hogy van nekem egy ilyen papírom. Ezzel kapcsolatban fogok még bejegyzést írni a közeljövőben. Ezt a papírt a program előtti időszakban írtam, azt hiszem csokievés után, de már nem emlékszem pontosan... Mindenesetre jó úgy visszaolvasni, hogy legyőztem az érzelmi evést. Tudom/látom, hogy nagyon sokan szenvednek ettől, és nagyon nehéz leküzdeni. Ami viszont nálam érdekes volt, hogy amint elkezdődött a programom, sikerült átkódolnom az agyamat, és már nem jelentkezett ez a probléma, csak 1-2x jutott eszembe, hogy "Uh, ennék még egy kis túrót fehérjével, mert kell az a kis ízélvezet" (én szeretem a diétás kaják ízét is). De túlléptem rajta, és a tükörben minél szebb a látvány, és minél több pozitív visszaigazolás ér ezáltal, annál könnyebb ezeken túllépni. :)

2012. május 27.

Helyzetjelentés

Írásbeli érettségire készültem, ezért 20 napig megvontam magamtól mindent, a 4 fal közé zártam magam, és próbáltam a fejembe verni az anyagot. Előtte fél év alatt simán megtanulhattam volna, de lusta voltam. Ezért bűntettem magam az "elvonásokkal", de ez elég hülye ötlet volt. Az elzártságtól egyre kedvtelenebb és motiválatlanabb lettem, így a tanulás is egyre nehezebben ment, aminek meg is látszik az eredménye majd a pontszámaimon. De tanultam az esetből. Nem lehet egyszerre csak 1 dologgal foglalkozni, mert az ember beleőrül. Mindent meg lehet unni/utálni, ha elég sokáig csak azzal foglalkozol. Erre jó példa a kaja. Még a kedvenc kajádat is meg tudnád utálni, ha mindig csak azt kéne enned... (Sokszor hozom fel az evést példának, ezek szerint tényleg jó választás a dietetikus szakma. :D)

2012. május 9.

70. nap - Minden vég valami újnak a kezdete...

Erre a bűvös 70. napra elég sok dolgot terveztem, és másképp is képzeltem. Azt hittem, hogy majd megkönnyebbülök, felszabadulok, de ezt nem igazán tudom mondani. Voltak pillanatok, amikor belenéztem a  tükörbe, és azt gondoltam, hogy még akár elégedett is lehetek a végén, de most nem vagyok az. Csinálhattam volna jobban is, nem mindig tettem oda magam 100%-ig, csak csináltam. Viszont ami a legfontosabb: LÁTOM, HOGY IGENIS LEHET ALAKÍTANI A TESTEMEN, ÉS FOGOK IS MÉG. KI AKAROM HOZNI BELŐLE A MAXIMUMOT. LÁTOM, HOGY AZ EREDMÉNYEK PONTOSAN MEGMUTATJÁK, HOGY MENNYIRE DOGOZOK KEMÉNYEN, ÉS MENNYIRE NEM. ("Running never takes more, than it gives back." Nike)