2012. július 25.

Kereseti elszámolás - Mire ment el már megint ennyi pénz?

Hát igen, a cím nem hangzik valami izgalmasan... :D De cserébe hasznos és tanulságos. Most nem egy olyan dolgot mutatok be, aminél csak a szám jár (lásd. Szépségápolási projekt), hanem egy augusztus óta (immár 11. hónapja) működő módszert. 
Img_1612-2_129043399_large

A második program - 1. nap

Sikerült visszahízni 61,5 kg-ra, pedig nemrég az 59 kg felé közelítettem. Nem baj, azért ez mégsem 67, és az izom-zsír arány is lényegesen jobb, mint korábban volt... Ebből a szempontból könnyebb dolgom van talán, mint az első programnál... Viszont most nehezebb visszatérni a régi kerékvágásba...
Nem fogok többet sopánkodni az elmúlt pár hét miatt, mert helyre lehet hozni, de az biztos, hogy ilyen többet nem lesz. Nem is értem ezt a pár napot sem. Mintha nem is én lettem volna. Tudom, szar duma... Ingerszegény környezetben voltam, nem volt kondi (ami extra dózisban ad boldogsághormont), nem voltak kiemelkedően jó külsejű emberek, akik motiváltak volna. Siralmas a helyzet a strandokon... Jó, mondjuk a Balaton északi partján voltam... Siófok kell nekem, ott biztos van kondi is, és jó testű emberek, akik mellett kisebbrendűség érzésem lehet, és ettől még jobban akarok kinézni... :P Tudom, hogy amit itt írok az nem mentség, nem is kifogás, csak folyamatosan fenn akarom tartani a motivációt, és pörgetem az agyam, hogy hogyan csináljam. :) 
Basszus, ez de szar érzés, hízásról feltenni képeket... Olyan szégyenérzet vagy nem is tudom. Itt prédikálok a kitartásról, az érzelmi evés leküzdéséről, közben én vagyok a legnagyobb sz*r. De ez jó, hogy ide minden kikerül, ha szánalmas, ha nem... 

2012. július 24.

A második program

 
Nem gondoltam volna, hogy ez meg fog még valaha történni velem. Megsokszorozódott az érzelmi evéseim száma, főleg az elmúlt 1 hétben a nyaralás alatt (nem szar kajákból). Elfeledkeztem a motivációmról, elgyengültem... Utálom ezt az énemet! Soha többet nem akarom látni/érezni! (És még most is folyamatosan mandulát majszolok, mert ma még "megtehetem". Önámítás. Szánalmas... Ja, persze nem pár szemről van szó...) 
Élni akarok, és visszakapni azt az énemet, aki két lábbal a föld fölött járt a program hatására, és betekintést nyert egy olyan világba, ahol előtte még soha nem járt. Az a lány, aki képes érzelmileg elfüggetlenedni a kaják adta rövid ideig tartó boldogságérzettől. Mert az életben vannak más dolgok, amik ennél sokkal nagyobb boldogságot adnak. Ahhoz, hogy ezt tudatosítsam magamban, és eszembe jusson bármilyen kísértés esetén, 1 dolog kell (ami hoz magával minden mást, amire vágyom): egy olyan test, amit imádok látni a tükörben. 

2012. július 3.

125. nap - 55 nappal a program vége után

Szóval 55 nappal vagyok a program után. Szinten tartó üzemmódban vagyok, mozgásban heti 2 kondi, 3 kardió, kajában pedig a táplálék-szükségletem (1710 kcal 235 g ch 128 g feh 28 g zs) 15%-kal csökkentett verzióját fogyasztom: 1455 kcal 200 g ch 110 g feh 24 g zs. Ezt javasolják egyrészt meleg miatt is, de én azért is csökkentettem, mert ha túllépném valamiből a limitet, akkor sincs gáz....
Na most, mivel nem vagyok programban, és mostanában nem is nagyon fotóztam magam, egy-két alkalommal hajlamos voltam megfeledkezni arról, hogy az én életem egyszerűen nem működik úgy, ahogy szeretném, ha ezeket a szabályokat nem tartom be. Szóval becsúszott pl. egy ilyen összesítés egyik este, amikor megkívántam a cottage cheese-t: 2034 kcal 233 g ch 192 g feh 26 g zs. Hát igen, ez elég gáz, hogy az 5 perces öröm nyerni tudott, de a csaták 95%-át akkor is én nyerem, és a hosszútávú öröm. Ehhez pedig rengeteget segít többek-között a motiváció, amit a saját képeimen látok.
1. Hogy tudtam ekkora hassal élni??? (Jó, mondjuk inkább vegetáltam, mint éltem...)
2. Hogy lehettem márciusban barnább, mint júliusban??? :D