2015. szeptember 27.

Státusz: ÁTÉPÍTÉS alatt; Mélypont!? (2 in 1 bejegyzés)

Legutóbb arról írtam, hogy visszatértem az íráshoz. Ez nem valósult meg azóta, ugyanis mostanában sok dolog változik szinte napi szinten az életemben. Ennek pedig az az oka, hogy teljesen újragondolok MINDENT, ami az életemben jelen van. Megszabadulok attól, ami nem tesz boldoggá, amire nincsen szükségem, legyen az tárgy, szokás, gondolat, vagy éppen cél. Mindent "letisztítok". Sose csináltam még ilyet és nagyon felvillanyoz a dolog. Ugyanakkor kicsit frusztrál is, hogy nagyon sok időt vesz igénybe. De tudom, hogy ha jól csinálom, akkor egyszer kell megcsinálnom, utána engem szolgál (persze nyilván lesznek kisebb-nagyobb finomítások, frissítések rajta a változó élethelyzetemtől függően).


Az a vicces a dologban, hogy - bár szinte mindent tervezek az életemben - ezt egyáltalán nem terveztem meg, fél éve még egészen mást akartam ilyenkor csinálni. Ez az egyik fontos dolog, amire mostanában rájöttem.

Tervezni lehet, és nagyon érdemes is, de semmi sincs kőbe vésve, és néha az ember sokkal jobb dolgokat tapasztal meg, ha hagyja magát menni "az áramlással".

Ehhez az egészhez az inspirációt egy olyan tréning adta, ami nagyon nagy hatással volt rám. Ez indította el azt a folyamatot, aminek része az is, hogy eljutottam egy tanfolyamra, ami szintén óriási felismeréseket adott, és sok dologban pozitív irányba változtam általa. Ezekről majd a későbbiekben fogok írni.
 Ami most a bejegyzéshez kapcsolódik, az az, hogy van 3 könyv, ami alapján meg fogom csinálni az életem újraalapozását. Ebből 2 már régóta a kívánságlistámon van, de ez a tipikus "majd, ha..." volt korábban.

"Majd, ha lesz pénzem, időm ezekre a könyvekre..." BULLSHIT!!!

Számomra ezek a könyvek értéket adnak és hatalmas segítséget a céljaimhoz, valamint újabb felismeréseket. Többszörösen megérik az árukat!!! (És itt jön képbe, hogy pl. mit csinálok másképp: nem töltök már le pdf-eket a netről, a saját érdekemben....)

A 3 könyv:
  • Farkas Lívia - Ennél zöldebb nem lesz 
  • Oravecz Nóra - Élet másképp 
  • Brian Tracy - A siker kézikönyve 
Mind a 3 könyv önmagában is felér egy projekttel. Nem olyan könyvek, amiket az ember "csak" elolvas. Konkrét feladatok vannak benne. És igen, ez energiabefektetés, idő. De k***ra megéri!

Egy új rendszert építek ki, amiben természetesen a blogomnak is helye van.

Bőven lenne miről írnom, de azért sem írtam bejegyzéseket mostanában, mert néhány bejegyzésről már annyi helyen van vázlatom, olyan sok cetli, hogy nincs kedvem nekikezdeni. Milliónyi cetli hever a szobámban, ezt túlzás nélkül állítom. És ennek már nagyon itt volt az ideje, hogy véget vessek a káosznak, mert borzasztóan frusztrál!


Az új rendszer kialakítása magába foglalja azt, hogy:
  • a gondolataimat mostantól kategorizálom (nyilván ez egyéni, szerintem nincs sok ilyen őrült egyén, aki ennyit ír, mint én :)), 
  • új típusú határidőnaplót készítek (itt az inspiráció), 
  • és amennyire csak lehet, leegyszerűsítem a dolgaimat. 
Átlátható, minimalista, lényegre törő.

Azt akarom, hogy tisztán lássam a céljaimat is, a feladataimat is, és ne legyen többé zűrzavar, ami miatt ide-oda kapkodok, idegeskedek, és frusztrált vagyok, nem vagyok a jelen pillanatban.

[Ja, és ha már itt tartunk, én a túlagyalás ("overthinking") mintapéldánya vagyok, ezért ezen is dolgozni fogok.

Illetve, ez a "minimalist lifestyle" és az emögött rejlő pszichológia is felkeltette az érdeklődésemet. Minél kevesebb felesleges holmid van, annál boldogabb vagy! Természetesen Google a barátom mindkét esetben. :)]
Forrás
Ebbe az átépítésbe beletartozik az is, hogy:

  • mindent kidobok, amit 1 éve nem használtam 
  • az is, hogy elmegyek fodrászhoz, amit már ezer éve halogattam 
  • az is, hogy "véletlenül" épp most lett a szobám is átalakítva (ablak helyett teraszajtók, és ha már átalakítás, akkor új színek és minimalistább stílus... 
  • hogy rendbe szedem a gmail-em (inspiráció itt
  • sőt, az is beletartozik, hogy "rendbe teszem" a testtartásomat, ami egyébként nem kevés panaszt okozott már, de erről majd a másik blogomban fogok bővebben írni....
(Micsoda??? Másik blog? Igeeen! :) Coming soon...) 

Szóval gyakorlatilag minden, amit mindig is halogattam. Persze csak az, aminek látom értelmét, tudom, hogy előrevisz, nem minden amit halogattam, mert van köztük bőven lényegtelen is... Az a lényeges, ami közelebb visz a céljaimhoz, vagy örömet szerez.

És az új rendszerrel ezt szokássá is teszem. Hogy szánjak arra időt, amit szeretek, és amit éppen abban a pillanatban a legszívesebben csinálnék. (Nyilván lehetnek dolgok, amikben látszólag nincs választás, mint a munka, de nagyobb távlatokban nézve abban is van választás).

Amikor eszerint cselekszem és élek, akkor azt veszem észre, hogy jól érzem magam! És szerintem ez a legfontosabb: hogy a belső iránytűd, inspirációd szerint cselekedj! (Annyira sokszor csináltam másképp, és nem is éreztem jól magam, gyakorlatilag mentálisan "megerőszakoltam" magam!)

Nálam a rendszer az alapja mindennek. 

És ez nem feltétlenül szigort jelent, ahogy azt korábban csináltam... Hanem hogy előre tudom, hogy mit, mikor, hogyan, hol fogok csinálni és ha elkap az inspiráció, akkor módosítok a tervemen.

Ahogy most is tettem. Az őszi-téli időszakban kőkeményen dolgozni akartam egy fontos célomon, de rá kellett jönnöm, hogy nem tudnám úgy csinálni, amíg nincsenek rendben az alapok. Ez kicsit olyan, hogy tanulni is nehéz egy olyan szobában, ahol rendetlenség van.

[És ez a mai napomra is aktuális. Semmi sincs már kőbe vésve nálam! Ma eredetileg az eladó cuccaimat akartam feltölteni a netre. Aztán megjött a kedvem egy forró fürdőhöz, epilálni és meleg teát inni ezen az esős őszi napon. Aztán bumm: előbb írni akarok! MOST! És engedtem neki!

Így akarok mostantól írni! Nem lesz tökéletes ez a bejegyzés, lenne még biztos vagy 10 hozzáfűznivalóm minden részhez, de most ez a helyzet, és holnap vagy 1 óra múlva már nem ez lesz, szóval most azonnal megírom és kiteszem ezt a bejegyzést!]

Mélypont!?

Olyan vagyok, mint egy rossz barát, aki csak akkor fordul a másikhoz (a blogomhoz), ha baj van? Szerintem nem. De mindenesetre az igaz, hogy a rossz dolgokból az ember többet tanul, és több ihletet merít, mélyebben megéli, mint a jó dolgokat. Talán ezért írok most. A tegnap estém megihletett.
Forrás
Sodródom a napjaimban a rengeteg gondolatom, teendőm, vágyam, benyomásom, inspirációm között. Próbálom átlátni a káoszt, csinálom, csinálom a feladataimat és nem állok meg. Már-már betegesen nehezemre esik egy pillanatra megállni és tényleg semmit sem csinálni, lelassulni, élvezni a pillanatot (eszembe jutott, hogy általános iskolában a napköziben milyen kevés dologgal kellett foglalkoznom, és milyen nyugodt voltam, sehova nem siettem...) Most túlpörgettem magam. Nem néztem a felszín alá, csak ész nélkül nyomattam a feladataimat. Ezt is fel kell kapargatnom az átépítés során...

1,5 hétig beteg voltam (érdekes módon mindig akkor betegszem le, amikor "nem nyugszom", ), de képtelen voltam csak feküdni az ágyamban. És most, amikor (tegnap) 3-4 kisebb-nagyobb egészségügyi probléma összejött, amiben benne van, hogy fáj a fogam, hogy a tartáshibám miatt nem tudok már biciklizni se, mert fáj a térdem, alig mozoghatok valamit, stb. Ezen kívül idegesít, hogy nem akarok kevesebbet enni és kevesebbet mozogni, frusztrál ez a felfordulás, meg, hogy lassan haladok, és egyéb (a blogra nem publikus) problémám is van, és áhh... Full negatívvá válok és kiborulok. De sírni nem tudok.


Na ez történt tegnap...
Olyan mélypontom volt, ami már nagyon, NAGYON régen...

Van-e értelme az életemnek, tényleg el fogom-e érni, amit szeretnék, vagy ezek csak harmatgyenge, értelmetlen próbálkozások, amiket csinálok? És ilyenkor elkezdek a múltban bizonyítékokat keresni arra, hogy mégis "ügyes vagyok", mégis "érek valamit".

Közben ez nagyon rossz ötlet. A múlt az a múlt. Miért kéne attól függővé tenni, abból megjósolni, hogy mi fog történni velem a jövőben? (Ez nem saját gondolatom, már nem emlékszem kitől van, de nagyon egyetértek vele. Persze ez sem fekete és fehér, mert a szokásaidból "megjósolható" a jövőd, de a jövő mindig lehet egész más, mint a múlt, SOKKAL, SOKKAL JOBB!)

És akkor a mélypont lényege, az önfejlesztés hatása, és hogy miben változtam: ez az egész extra-negatív áradat 1-2 órán át tartott, és képtelen voltam tovább benne maradni. Már nem az a lány vagyok, aki régen voltam. Már nem sajnáltatom magam. Magam előtt sem.

Mert tudom, hogy ez csak egy állapot!

Forrás
Úgyhogy lenyomtam még este 10-kor fáradtan az ízületstatikai tornámat, majd kibeszéltem a telefonom hangrögzítőjére, mindent, ami frusztrált. (És egy kicsit sírni is tudtam. :)) Most vissza akartam hallgatni, mert már "el is felejtettem", mennyire rossz volt, de félrekonvertáltam a fájlt, és nem lehet lejátszani (talán ennek is oka van). Pedig emlékezni akartam rá újra. Mert a mélységeket és a magasságokat is meg akarom élni (Valami ilyesmit akartam, mint amiről 11:25-től beszél itt Via: ide kattints). Azt is hajlamos vagyok elfelejteni, hogy mennyire rossz volt régebben, jó pár éve céltalanul, értéktelennek érezve magam, amikor ezzel szemben most (ahhoz képest) nagyon jól vagyok.

De ez ennyi volt. Ennél tovább egyszerűen már nem tudok szenvedni. Mert tudom, hogy értem van. Tudom, hogy ezek a problémák semmiségek sok millió ember problémáihoz képest. És tudom, hogy engem nagyon könnyű boldoggá tenni apró dolgokkal. Hiszem, hogy az életben nem egy folyamatos boldogság-állapot elérése a cél, hanem az, hogy minél több "élet apró örömei" pillanatot szerezzünk és éljünk meg. Ilyen nálam egy kedves, őszinte mondat, egy edzés utáni felszabadultság "imádom az életet" érzés, egy szép naplemente, egy hálás mondat a blogomra, vagy az amikor ilyen emberek "rezgései" hatnak rám:

Az ilyen emberek és videók olyan erőt és boldogságot adnak nekem, hogy az hihetetlen. És itt nem csak az üzenetről van szó, hanem az az energia, amit ez az ember sugároz!



Annyira imádom ezt a világot, ahova ezek repítenek! Nem akarok fellengzős lenni, de néha könnybe lábad a szemem tőlük...

Többek-között róluk is akarok már nagyon régóta írni:
  • MateuszM, aki döbbenetesen igényes, zeneileg, képileg, tökéletesen komponált motivációs videókat készít, teljesen más minőségben, mint bárki más a világon. Neki nincs sok videója, de szerintem azok egytől egyig 10000000x minőségibbek, mint az összes többi ilyen videó együttvéve. Egyszer próbáld ki, hogy korán felkelsz, berakod a fülesed, kiteszed ezt nagy képernyőre, és így indítod a napod:
  • Evan Charmichael, aki folyamatosan inspirál, adni szeretne, minden (!) kommentre válaszol, és naponta tesz fel új videót a csatornájára:

Óriáááási, amit adnak nekem!

Van, aki imádja/imádni fogja a blogomat, van akinek ez egy hablaty, amikről írok, de tudom azt, hogy én milyen vagyok, és nem vagyok átlagos gondolkodású, így szerintem nem is nagyon lesznek átlagos olvasóim, de egyáltalán nem bánom. 

Én képtelen lennék célok és fejlődés nélkül élni! Egyszerűen IMÁDOM ezt!

I Am Better Than I Was Yesterday But Not As Good As I Will Be Tomorrow
Forrás

Nincsenek megjegyzések: